Az új félévben is folytatjuk TDK-sorozatunkat, hátha minél többen kedvet kaptok, hogy kipróbáljátok magatokat egy ilyen megmérettetésen is. Ebben a hónapban Tóth Anitát kérdeztük TDK-tapasztalatáról és kutatásáról.

  1. Miért döntöttél úgy, hogy TDK-zol?

Mindig is különböző célkitűzéseket állítottam magam elé, melyeket tudtam, hogy el akarok érni, és ezek között az egyik az volt, hogy az egyetemi éveim során legalább egy TDK-n részt vegyek, mint előadó. Így számomra végül nem az volt a kérdéses, hogy fogok-e TDK-zni, hanem az, hogy mikor és milyen témában fogom megcsinálni. Első és másodévesként még úgy éreztem, hogy nincs meg a megfelelő háttértudásom ahhoz, hogy egy olyan tanulmányt rakjak össze, ami után azt mondanám, hogy kihoztam magamból a maximumot. Közben többször is részt vettem TDK-n, mint hallgató, és már akkor egyre jobban megtetszett, hogy mennyire mélyre tudja ásni magát az ember egy-egy témában, amiről egy külső szemlélő nem is gondolta volna, hogy milyen összetett dolog. Aztán végül, mikor körvonalazódott, hogy a vasút érdekel a leginkább, arra fogok szakosodni, harmadévesként felkerestem Dr. Szabó József tanár urat, hogy felkérjem, hogy elvállalná-e, hogy lesz a konzulensem.

  1. Kérlek, foglald össze röviden a kutatásodat!

A kezdetekkor a pontos téma még nem volt meg, viszont a kiválasztását korlátozta az a tény, hogy olyat kellett választanunk, amelyhez nem volt szükség labori mérések elvégzéséhez, mert azokat idő hiányában nem tudtuk volna megcsinálni, így végül a választás a síndiagnosztikára került.

Maga a teljes cím: „A síndiagnosztika szerepe a vasúti pálya felügyeletében, különös tekintettel a napjainkban jellemző sínhibák kezelésére” lett.

Próbáltuk törekedni arra, hogy a tanulmányt logikusan és széleskörűen építsük fel a hiba megjelenésétől egészen a megoldásokig. Első körben bemutatásra kerültek, hogy miként alakulnak ki az egyes sínhibák, és hogy a technológia fejlődésének következtében miként jöttek létre újszerű sínhibák, melyekre sokkal nagyobb odafigyelést kell fordítani, mert sokkal veszélyesebb kimenetelei lehetnek, melyek váratlanul következnek be, pl. egy „ártatlan” sínfej repedezettségből hirtelen kialakult síntörés (Hatfield). A hibák ismertetését követően részletezésre került a pályafelügyelet fejlődése, mely a kezdetekben csak a gyalogos bejárásokat és vonatbeutazásokat jelentette, míg manapság a pályadiagnosztika keretében ez nagy részben különböző mérőműszerekkel és mérővonatokkal történő méréseket takar, azonban ezek mellett továbbra is megmaradtak a gyalogos bejárások. Bemutatásra kerültek a különböző vizsgálati módszerek – alkalmazott mérőműszerekkel –, melynél fontos, hogy ezeknek a vizsgálatoknak roncsolásmentesnek kell lenniük, hisz a mérés a pályába beépített sínszálon történik. Ide tartoznak a vizuális-, ultrahangos-, örvényáramos vizsgálatok, sínprofil és hullámos kopás mérések. Ezeket a méréseket el lehet végezni kézi és gépi mérőműszerekkel. Kézi műszerek közül külön-külön műszert alkalmaznak az egyes mérési területhez, míg a mérővonatokba pedig minden mérési módszer elvégzésére be vannak építve különböző szenzorok, így egy menettel minden mérés elvégezhető, ráadásul dinamikus terhelés alatt. Végül pedig, fontos, hogy ki legyenek értékelve ezek a mérések, majd pedig a különböző beavatkozási módszereket is elvégezzenek. Így az utolsó harmadban ezek a kiértékelési folyamatok és a megoldási módszerek kerültek bemutatásra, melyek lehetnek megelőző köszörülések, sínkenések, valamint a már kialakult hibák csiszolással történő eltűntetése.

  1. Hogyan telt a felkészülés? Mi volt a legnehezebb része, és mit élveztél a legjobban?

Ahogy már említettem a dolgozat témájából adódóan nem igényelt labori munkálatokat, abszolút egy tanulmány volt, melyhez rengeteg háttéranyag ismerete volt szükséges. A felkészülés egyik része, mely azt takarta, hogy több mint 40 belföldi és külföldi forrást olvassak át, a számomra fontos részeket kivegyem, már a TDK-t megelőző félévben elkezdődött. Viszont maga a tanulmány írása, tehát az érdemi rész, csak az ősszel kezdődött, amiben a kevés idő mellett plusz akadály volt, hogy az a félévem pont egy nagyon húzós félév volt. Így számomra a legnehezebb rész az volt, hogy megfelelően beosszam az időmet a tanulmány írására és a féléves dolgokra, ugyanis rengeteg időt és energiát igényelt mindkettő.

A különböző írott források mellett Marosi Ákos a MÁV KFV Kft. Síndiagnosztikai osztályvezetője mint külső konzulens segítette a felkészülésemet. Tőle is sok anyagot kaptam, illetve megismertette velem a különböző kiértékelő programok működését. Mindemellett Dr. Szabó József tanár úrral rendszeresen konzultáltunk, így folyamatosan tudtam haladni a dolgozattal.

A felkészülésben nagy segítség lett volna, hogyha a különböző diagnosztikai mérőműszereket, mérővonatokat saját szememmel is láthatom, viszont sajnos erre a felkészülési időszakban nem volt lehetőségem, de szerencsére azóta már megadatott, hogy az FMK 007-es vágánydiagnosztikai mérővonattal utazzak egy mérés során.

Mit élveztem a legjobban? Nagyon érdekesek voltak a különböző mérővonatok felépítése, mérési folyamatának megismerése, valamint a kiértékelést elősegítő rendszer felépítésének megismerése – ez végül sajnos nem került bele a TDK dolgozatomba, hanem ennek folytatásaként a diplomamunkámban került részletezésre. Egy ilyen összetett tanulmány megírásánál elsőként lényeges, hogy fejben hogyan áll össze, viszont amikor már az írásos része is egyre jobban halad, és látom magam előtt, azt hogy igen, ez pont úgy épül fel, ahogyan terveztem, és már lassan teljesen összeáll, na, az az a pillanat, ami szerintem elégedettséggel tölti el az embert.

  1. Hogy élted meg a szereplést a konferencián?

Már előre féltem, hogy hogy fog alakulni, ugyanis alapvetően nagyon izgulós típus vagyok, aki nem igazán szeret nyilvánosság előtt beszélni. Tovább fokozta az idegességemet, hogy egyedüli BSc-s hallgatóként és egyedüli lányként én adtam elő utoljára. Azonban amikor kiálltam és nekikezdtem, a legnagyobb nyugalomban tudtam előadni az előadásom. Szerencsére a PPT-t követő kérdések is olyanok voltak, hogy tudtam rájuk válaszolni, valamint több résztvevőtől is pozitív visszajelzést kaptam a dolgozattal kapcsolatban, így végülis kijelenthetem, hogy sikeres volt az előadás.

  1. Milyen eredményt értél el?

Ami számomra nagyon meglepő volt, hogy a kategóriámban 2. helyezést értem el, illetve tovább jutottam az OTDK-ra, mely idén tavasszal került megrendezésre, ahol szintén 2. helyezett lettem. Azonban úgy érzem, hogy ezek mellett az eredmények mellett éppolyan nagy – vagy még nagyobb sikernek számít, ha a jelenlévő téma nagy emberei elismerésüket fejezik ki. Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy az egyik legfontosabb irodalmi forrásom írója elismerését fejezte ki, az elkészített tanulmányommal kapcsolatban.

  1. Szeretnél-e a jövőben is TDK-zni?

Ezt a dolgozatomat továbbvittük diplomamunkának, így úgy érzem, hogy ez a téma már ki lett merítve azon a szinten, mely nagyon érdekes volt számomra. Ezen túl egyelőre nem találtam még olyan témát, amelyik annyira megfogott volna, hogy egy TDK dolgozatot készítsek belőle, ám nem zárkózom el előle. Még van pár félévem az MSc képzésből, így még van rá időm, hogyha esetleg úgy döntök, hogy belevágok egy második dolgozatba is.