Retrovat

Sakkverseny a Drönkben

Megjelent: XXVIII. évfolyam 13. szám

Furán hangozhat, hogy pont a Drönkben rendeznek ilyesmit, de itt minden megtörténhet és meg is történik. Ez egy rendhagyó rendezvény volt, melynek során a ’’hely szelleme” végig éreztette hatását… De ne szaladjunk ennyire előre.

Az ötlet a VN alatt született a sportvetélkedőben, amikor enyhén spicces emberek próbáltak sakkozni. Ekkor érett meg bennünk, hogy sakkozni jó, no és persze iszogatni se rossz! Vegyítsük a kettőt, ergo a leütött bábuk után inni kell! Az ötlet a Drönkösöknek is nagyon tetszett és úgy gondolták van értelme megpróbálni. Több se kellett nekünk! Egy jó ötletből sok minden kisülhet: megpróbálunk egy sakkversenyt rendezni!

Az eseményt meghirdettük (ingyenes nevezéssel), a fődíj: 5 üveg sör. Azt viszont eltitkoltuk, hogy lesz egy kis furfang a dologban…

Elég sokan összejöttünk (19 fő), nem is vártunk ennyi bátor vállalkozót. A verseny fél hétkor kezdődött el egy szerdai napon. Érdekes látványt nyújtott a sok sakkozó páros a Drönkben, a hangulat azonban jó volt! Sok néző is akadt, ami csak fokozta a hangulatot. A lebonyolítás három 5-ös és egy 4-es csoportban zajlott. Minden csoportból az első kettő jutott tovább a negyeddöntőbe. A verseny itt vált igazán ’’érdekessé”!

Annak érdekében, hogy kiegyenlítsük a tudásbeli különbségeket az alkoholtartalmú italok istenének segítségét kértük, és segített is. Mikor kivittük a borokat meg az ásványvizet, már néhányan furcsán néztek, egy-egy gyanús mosoly jelent meg az arcokon. A verseny résztvevőinek minden második leütött bábu után egy kisfröccsöt kellett elfogyasztani. Sikerült őket meglepni ezzel a kis módosítással… ez elég nagy derültséget váltott ki. Elkezdődtek a játszmák, fogytak a bábuk, a fröccsök. A legjobb nyolc, fél kilenc tájban folytatta a játékot. Módosult a nézők kíváncsiságának tárgya is, már nem az érdekelte az embereket ki nyer, hanem ki kér először vödröt. Általában a győztes az ellenfél összes bábuját leütötte, hamar sikerült vigyort és egy kis pírt csalni a játékosok arcára. Lassan szállingóztak az emberek a Drönkbe. Körülvették a sakkozókat. A döntőbe egy harmadéves jutott egy másodévessel szemben. A végső összecsapás 23.00-kor vette kezdetét. Itt minden tettünk ellenére komoly és jó meccset játszottak, kevéssel éjfél előtt fejezték be lezárva ezzel az első nyílt sakktornát a Drönkben. Ezt a lábán állni alig bíró harmadéves (név és cím a szerkesztőségben) nyerte, ki a végjátékban tisztelőnyt hozott vissza, na meg egy kis maradékot aznapi ebédjéből! Ezután felkísérték a szobájába, miközben hangerővel kissé megspékelve adta mindenki tudtára: ’’Én vagyok a sakkbajnok!”. Rövid regenerálódás után a győztes visszatért a csata színhelyére és bulizott tovább, bebizonyítva ezzel, a kisfröccs hatásai miatt nem kell megkérdezni sem orvosát, sem gyógyszerészét.

A rendezők remélik, hogy mindenki jól érezte magát és nem bánta meg, hogy nevezett. Megpróbálunk ebből hagyományt teremteni, mindenki nagy örömére, hisz egyszer mindenki lehet bajnok, ha sakkban nem is, hát fröccsivásban.

-Schimánszky-

Néhányan fellelkesülve a Sakk-bajnokság sikerességén elhatározták, hogy megalakítják a Sakk Barátok Körét.