Karima light

NEPTUN-kód! Nincs jobb megoldás?

Mindannyian, kik az ország valamely felsőoktatási intézményébe járunk, rendelkezünk ezzel a 6 karakterből (nagybetűk és számok) álló kóddal, melyet az elsődleges személyes adataink alapján generál számunkra a hőn szeretett Neptun Tanulmányi Rendszer. Még be sem lépünk az egyetem kapuján, de már ez válik elsődleges azonosítónkká, nevünk helyett is nevünk lesz, és a tanárok is leginkább ez alapján különböztetnek meg minket, tehát bátran ki lehet jelenteni, hogy a teljes egyetemi pályafutásunkra komoly hatással van.

Itt merül fel a kérdés, hogy jól van-e ez így? Rendben van-e az, hogy személyiségünk egy hatjegyű kóddá van konvertálva, mely ráadásul véletlenszerű? Rendben van-e, hogy színes és izgalmas emberek válnak szürke egerekké a kódjuk árnyékában?

A válasz: Nem, nagyon nincs rendben. Szeretnék egy olyan egyetem diákja lenni, amely nem XF54LK-kat és GZAU0W-ket termel ki magából, hanem hús vér embereket, személyiségeket, arcokat. Egy egyetemé, mely színekben, és formákban gondolkodik, nem kódokban, számokban, és betűkben.

Jómagam egy olyan megoldási javaslattal állnék elő, mely elsőre meglepő lehet, viszont kétségkívül emberbarátabb, és barátságosabb, kevésbé papírízű egyetemet hozna létre, ahol végre öröm lenne kézhez kapni a házi feladat kiírást, hiszen nem egy jókora adag kód közül kellene válogatni.

Egyszer már mindenki az élete során meg volt különböztetve egy egyedi „azonosítóval” a többiektől, mégpedig óvodában, csak ott különféle aranyos jelekkel. Javaslatom tehát, hogy váltsuk le a neptunkódokat, az óvodai jelek mintájára, egyetemi jelekre. Nyilvánvalóan, itt sokkal több az ember, mint egy átlagos óvodában, így sokkal több jelre lenne szükség, de én nem szabnék határt a jelek kiválasztásában, egy pohár sör, egy negatív nyomaték, vagy épp Tom Jones is lehetne a jele bárkinek.

Mivel a jelek kiválasztása heves vitákat szülhetne (gondoljunk csak bele, ha mondjuk ketten akarnák jelükként ugyanannak a közismert személyiségnek az arcképét) , ezért minden félév elején a gólyák úgynevezett Jelválasztó-estélyeken vennének részt, ahol hosszas mérlegelés után kiválaszthatnák a saját jelüket. Erre az estre a regisztrációs héten kerülne sor, ahol előbb minden gólyának javaslatot kellene benyújtania a saját jövendőbeli jelét illetően, majd ezeket egy szakértőkből álló bizottság ellenőrizné, és kiszűrné az esetlegesen benyújtott ízléstelen próbálkozásokat, valamint felhívná a figyelmet arra, ha esetleg kettő, vagy több ugyanolyan „pályázat” érkezik be.

Amennyiben többen ugyanarra tartanának igényt, akkor az est keretei között párbajra kerülne sor közöttük. Természetesen a párbaj kizárólag az elsősök tárgyi tudására támaszkodó vetélkedő lenne, ilyen jelentős kérdésben nem volna helyes holmi ivós feladatokkal dönteni. Hogy tétje, és izgalmi faktora is legyen a dolognak, a csata vesztesének jelét a győztes határozhatná meg, a józanság, és a jó ízlés határain belül maradva, persze.

Mindent összevetve, szerintem az általam prezentált megoldás egy sokkal humánusabb, és kevésbé hivatalos egyetemet eredményezne, ahol öröm lenne az órára járás abban a tudatban, hogy a melletted ülő egy katica, nem FGR2P7. Amennyiben beválna ez a kezdeményezés, úgy nyugodt szívvel el lehetne gondolkodni azon is, hogy a tanköröket ne a hivataloskodó, és ettől olyan fojtogató „1. tankör”, vagy épp „9. tankör” néven illessük, hanem ezek mindegyike is kaphatna valamilyen személyes, barátságos, kedves, és emlékezetes nevet, melyet sok év múltán is kacagva idézne fel az egyszeri hallgató. Azonban ez már egy másik történet, melynek továbbgondolását a Kedves Olvasóra bíznám.


(A szövegben megjelent NEPTUN-kódok kitaláltak, bárminemű egyezésük a valósággal, a puszta véletlen műve. Mindemellett leszögeznénk, hogy a cikk egyáltalán nem az egyetemi rendszer ellen szól, ez csak egy szatirikus eszmefuttatás. – a szerk.)